/ / A kommutáció javításának módszerei

A kommutáció javításának módszerei

A fejlesztésnek három fő módja van átváltoztatás vagy ragyogás megszerzése A kommutáció ellenállásés a feszültségkapcsolás és a tekercselés kompenzálása. Ezenkívül a feszültségkommutáció egy másik két módszert tartalmaz, amelyeket a befecskendezett feszültség előállítására használnak, nevezetesen a kommutáló pólusok vagy az Interpoles és a kefeeltolás.

módszerek-of-javító-kommutáló-szám-1
Az alábbiakban részletesen ismertetjük a kommutáció javításának alábbi módszereit.

Tartalom:

Ellenállás kommutáció

Az Ellenállás kommutációs módszer Carbon-ot használkefék a kommutáció javításához. A szénkefék használata a kommutátorszegmensek és a kefék közötti magas ellenállást biztosít. Ez a nagy érintkezési ellenállás hajlamos arra, hogy a rövidzárolt tekercsben lévő áramot a kommutációs követelményeknek megfelelően megváltoztassa.

Feszültségkapcsolás

A feszültségkapcsolási módszerben aúgy van elrendezve, hogy a tekercsben egy kommutációs folyamat alatt lévő feszültséget indukáljon, amely semlegesíti a reaktancia feszültségét. Ez az injektált feszültség ellentétes a reaktancia feszültségével. Ha az injektált feszültség értéke megegyezik a reaktancia feszültségével, akkor az áram rövid fordulatszáma lesz a rövidzárolt tekercsben, és ennek következtében ragyog a kommutáció.

Az injektált feszültség előállítására alkalmazott két módszer a reaktancia feszültséggel szemben a következő.

Kefe eltolás

Az armatúra reakció hatása amágneses semleges tengely (MNA) a generátor forgásirányában és a motor forgásirányával szemben. Az armatúra reakciója a neutrális zónában fluxust hoz létre. Egy kis feszültség indukálódik a kommutáló tekercsben, mivel az a fluxust vágja.

A lengyelek vagy az interpolok kommutálása

Az interpoles keskeny pólusok, amelyek aa pólusok és az állórészhez csatlakoznak. Az interpoles tekercsek az armatúrával sorba vannak kapcsolva, mert az interpolesnek az armatúraárammal közvetlenül arányos fluxusokat kell képeznie.

Az armatúra és az MMFs közbenső szakaszok érintettekegyidejűleg ugyanazt az armatúraáramot. Következésképpen a kommutáló zónában lévő, a mágneses semleges tengelyt eltolódó armatúra fluxusát az interpole fluxus megfelelő komponense semlegesíti.

Az interpolesnek a semleges síkeltolódás és a reaktancia feszültség által okozott feszültséggel ellentétes feszültséget kell indukálnia a kommutáció alatt álló vezetőkben.

Generátor esetén:

A semleges sík eltolódása aforgás. Így a kommutáción áteső vezetőnek az interpole polaritásának azonosnak kell lennie, vagyis hasonló a következő fő pólushoz a forgásirányban. Ennek a feszültségnek az ellenállásához az interpole-oknak ellentétes fluxussal kell rendelkezniük, amely a forgórész irányának megfelelően a fő pólus fluxusa.

Motor esetén:

Motor esetén a semleges sík ellentétesa forgás iránya, és a kommutáció alatt álló vezetők ugyanolyan fluxussal rendelkeznek, mint a fő pólus. Ennek a feszültségnek az ellentétéhez az interpole-nak azonos polaritással kell rendelkeznie, mint az előző fő pólus. Az interpole és a fő pólus polaritása a forgásirányban ellentétes.

A az interpoles polaritása az alábbi ábrán látható.

javító-kommutációs ábra 2. ábra
Az Interpoles csak elegendőekfluxus a jó kommutáció biztosításához. Nem oldják meg az armatúra keresztmetszetű mágneseződéséből eredő fluxus torzulását. Súlyos túlterhelések vagy gyorsan változó terhelések során a szomszédos kommutátor szegmensek közötti feszültség nagyon magas lehet. Ez ionizálja a kommutátor körül a levegőt olyan mértékben, hogy megfelelően vezető legyen. Az ecsetről az ecsetre egy ív kerül kialakításra. Ez a jelenség úgynevezett A következménye.

Ez az ív elég forró ahhoz, hogy megolvassa a kommutátor szegmenseket. Gyorsan el kell oltani. Az átfedés elkerülése érdekében kompenzáló tekercseket használnak.

A tekercsek kompenzálása

A leghatékonyabb módszer aaz armatúra reakciója és az áthidalás problémája az armatúra kiegyenlítésével a kiegyenlítő tekercsek. A tekercseket a pólusban elhelyezett résekbe helyezik, amelyek a rotor vezetőivel párhuzamosan vannak elrendezve. Ezek a tekercsek sorosan vannak összekötve az armatúra tekercsekkel.

Az áramlás iránya a kompenzációbana tekercsnek ellentétesnek kell lennie azzal, ami a páncélzat tekercselésénél van. Így a kompenzáló tekercs mmf-t termel, amely egyenlő és ellentétes az armatúra MMF-el. A kompenzáló tekercs demagnetizálja vagy semlegesíti az armatúra vezetők által előállított armatúra-fluxust. A pólusra jutó fluxust ezután zavarja az armatúraáram, függetlenül a terhelési viszonyoktól.

A kompenzáló tekercsek legnagyobb hátránya, hogy nagyon költségesek. A kompenzáló tekercs elsődleges használata az alábbi esetekben történik

  • Nagy gépeken, amelyek túlterhelésnek vagy dugulásnak vannak kitéve.
  • Kis motorokban, amelyek hirtelen megfordulnak és nagy gyorsulásnak vannak kitéve.
Olvassa el: